Volt egyszer tíz – vagy tán húsz – esztendő, hogy gyakorlatilag itt éltünk.
Ültünk a cigarettafüstös büfében, amit nagyon hozzáértő barátaink üzemeltettek, és ha megéheztünk, még ennünk is lehetett. Közben kiállítások nyíltak mellettünk, zenészek játszottak, nagy koncertek estek, színházi előadások történtek. Galambkiállítás is nyílt,elszabadult madarak tolla esett söreinkbe. A Kiliánba benézett előbb-utóbb mindenki, akivel beszélni szerettünk volna. Aztán egy időben egyre másra jöttek az emberek. Ők a rendszerváltó fiúk – mondta valaki. Félbe hagytuk magunk is a sörözést, s néztük miben mesterkednek. Kereshetjük azóta is azt a félbe hagyott korsót. Ki tudja hova lett…
