Volt idő, amikor József Attila sorai szállóigévé váltak. Senkinek eszébe nem jutott volna megkérdőjelezni ezt az életművet.
Tudta sorait idős, fiatal. Mostanában nagy divatját éli a könnyűzenében a remixelés. Talán mert mostanra fáradt el ez a műfaj, kicsit úgy érezhetik a képviselői, hogy már minden jót és érdekeset kitaláltak.
J.A.–remix
Balatonszárszó – Április 11.
József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem. Kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám. Nyisson ajtót nekünk a reménység.
Hát kijöttem ide. Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé? Okos fejével biccent, nem remél. Senkije sincsen, nem éri gyász, akire csak egy párt vigyáz. Hol van a miniszter, aki nemrég ült egy kicsit csendesen a félhomályban?
Óh, én nem így képzeletem el a rendet. Forgolódnak a tőkés birodalmak, a tőke szennyében gázolunk. Bankárok és tábornokok ideje ez. Csípjük csak fülön.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni. Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton.
Most azon muszáj elmerengnem, ezernyi fajta népbetegség, ős patkány terjeszt kórt miköztünk. Még nem nagy az ember. A lét dadog csak, a törvény a tiszta beszéd.
Óh, én nem így képzeltem el a rendet, de szeretnék gazdag lenni. Aki szegény, az a legszegényebb. Túllépek e mai kocsmán. Magyar vagyok, de európai. Új ezerév új magyarokra marad. Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg. Ne félj. A szép szabadság csak ostobaság. Ne légy szeles. Légy fegyelmezett. Ki tiltja meg, hogy elmondjam: ki vagyunk osztva, megvan helyzetünk, az érdek, mint a gazda, úgy igazgat.
Az igazat mondd, ne csak a valódit: magának rág mind, aki rág. Világosítsd föl gyermeked: bérünk van, de nincsen örömünk. Gyilkolt ma is a kokain. Őrizd meg jól az életedet. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna. Mért görbül kicsikém a szád? Érted haragszom, nem ellened. Láttam a boldogságot én: sekély e kéj.
A rakodópart alsó kövén ültem, a város peremén, ahol élek. Az egész emberi világ itt készül, így mindegyik determinált.
Szállj költemény, szólj költemény. Mit érdekelne engem a költészet maga. A semmi ágán ül szívem.
Fecseg a felszín, hallgat a mély. Óh, én nem így képzeltem el a rendet. Hát miféle anyag vagyok én? Ne add el magad öregem! Ha férfi vagy, hát légy férfi. Nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet. Csak most értem meg apámat.
Magamban bíztam eleitől fogva. Jaj, szeressetek szilajon! Hallottam sírni a vasat. Vasútnál lakom. Vonatfütty. Visz a vonat. Nem nyafognék, de most már késő. Ebbe más is belehalt már. Kész a leltár. No de hát ne búsuljatok…