Ha végre autóhoz jutottunk, csak nagyon alapos indokkal adtuk később el.
A cseri vásárban minden hónap első vasárnapján nézhettük meg: hol tart a használt autók piaca. Az új autók vásárlása.pedig egyszerűen és ami fontos, kiszámíthatóan működött.
Ugyanis ha netán a család gazdasági helyzete olyan fokra fejlődött,hogy személygépkocsi vásárlását tette lehetővé, hát el kellett menni a Merkurba. Három telephely is volt a fővárosban, és néhány vidéki nagyvárosban is. Lehetett választani például, hogy nekünk Győr jobban tetszik-e. Aztán ott bejegyezték a kérelmünket, sorszámot kaptunk, aminek ismerete nem vitt közelebb ahhoz a kérdéshez, hogy mikor lesz valójában autónk. Persze a Merkurtól hazafelé jövet jól tettük, ha az OTP-t útba ejtettük, hogy a vásárolni kívánt autónk árát vagy annak nagy részét kifizessük. Aztán vártuk az újságok heti híradásait, hol tartanak a Trabant, Zsiguli, Skoda és Wartburg sorszámok. Három-négy év múlva esetleg már pontosabban láttunk, egészen jól megtudtuk az addigi folyamatok ismeretében saccolni, mikor olvashatjuk a mi számunkat. Innentől csak azért drukkolhattunk, hogy legyen olyan szín, amit mi még elviselhetőnek tartunk. Többnyire ugyanis ilyenfajta igények kielégítésére nem volt felkészülve a kereskedelem. Aztán ha végre átvehettük az autónkat, legokosabb volt a már jó előre kinézett szerelő aknájára begördülni. Ott áthúzták a csavarokat, kijavították a kisebb hibákat, és már csak tankolni kellett. Ez volt persze a legkisebb probléma, mindig tele rakhattuk a tankot, a benzinár nem képezett tételt a havi kiadásban.
Csoda-e, hogy amikor megjelentek a használt autópiacok,nagy népszerűségnek örvendtek? Egy-egy jó karban lévő öt-hat éves Zsigulit azonnal meg lehetett itt venni. Természetesen az új áráért. A fiatalabbak értelemszerűen többe kerültek mint az új. Bár ezzel nem törődött senki a nagy boldogságban, hiszen végre autója lett a családnak…