A tegnap esti fölolvasáson ez a morzsa is előkerült.
Tudósítóként rögtön a mély vízbe dobtak. Azt a feladatot kaptam, hogy vegyek részt a Városi Alkoholellenes Bizottság alakuló ülésén, és arról tudósítsam a friss hírekre mindenkor fogékony olvasókat. Rovatvezetőm, Lajos Géza a konkrétumok és számok fontosságára is felhívta a figyelmemet.
Javában gyülekeztek a résztvevők, s én szomorúan állapítottam meg: nem ismerek a társaságból senkit. A többiek viszont kedélyesen beszélgettek, viccelődtek, én a meghívó mellé csatolt anyagot böngésztem, mintha nagyon érdekelne ez a téma. Egyszerre csak a nevemet hallom: Á, Varga elvtárs, hát a lap kiemelten kezeli ezt a fontos témát? Fölnéztem. Az én Magyar Józsi bátyám állt az ajtóban. Rögtön elővette a meghívót, s mutatta milyen jogon érkezett. A meghívóban ugyanis az állt, hogy a bizottság létrehozásakor számítanak a hivatalos tagokon kívül azokra is, akik az alkohol elleni küzdelemben már az elmúlt évtizedekben folyamatosan bizonyították, hogy helyt állnak. Erre keresve sem lehetne alkalmasabb személyt találni nálam, talán csak Papp Tamás és Zavilla Norbert doktor urakat, akiket viszont nem látok itt – mondta körülnézve a termen. Majd a meghívóba nézett, s hozzátette: bocsánat, ez a városi bizottság, ők megyei szinten adják elő ugyanezt a kérdést.
Elkezdődött az alakuló ülés. Én –amint számot, konkrétumot hallottam – azonnal jegyzetelni kezdtem, hogy jól sikerüljön majd a tudósítás. Aztán a hozzászólások következtek. Valaki arra hívta föl a figyelmet, hogy az alkoholisták mellett meg kell említeni, hogy már a drogosok is megjelentek hazánkban. Emlékszem a számra is: harmincezren vannak –mondták, és részletesen ecsetelték milyen borzalmas kínok között szenvednek a drogosok, és hogy ez mekkora gond, probléma, amit meg kell oldani.
Ekkor Józsi bátyám odasúgta: visszasírják ezek még a parkok padjain békésen böfögő alkoholistákat, de már késő lesz,majd meglátod. Soha nem felejtem arcán azt a nyugalmat és elégtételt árasztó mosolyt, amit láttam, mikor ránézetem…