Állunk az ünnepi fa alatt, és szívünkig ér a szeretet.
Nagy tűnődések ideje ez. Nézünk a távolba, nézünk kutatva, ám mindhiába, mert a fenyődísz gömbölyű üvegében látjuk meg hajdani önmagunk. Körülöttünk minden-minden hajdani. Látjuk, ahogy megyünk végig a Május 1 utcán, kezünk új Lee Cooper farmerünk zsebében, és jönnek szembe a régi fiúk. Képzeletünkben ránk köszönnek, aztán eltűnnek a temető irányában. Rájuk is gondolunk most. Meg a Pesti Csemege illatára, a hülye bekiabálásainkra a Rákóczi pályán, mert azt hittük Törőcsik Andrást ki tudjuk hozni a sodrából, eszünkbe jut Radics Béla gitárjátéka egy bulin, társainkkal közös tornagyakorlatunk a Dózsa pályán. Ezek állnak össze most ünneppé, és azt mondjuk: a múltunk mi vagyunk. És szép, nagyon szép lesz tőle a karácsonyunk. Jó látni és érezni, hogy mennyire gazdagok vagyunk,akár szegényen is. Boldogságot, nyugalmat mindenkinek..!