A bajban kiderült kire lehet számítani.
Például, ha megbetegedtünk. Feküdtünk otthon,a táppénzes papír ott hevert az éjjeliszekrényen. Megüzentük a munkahelyünkre, hogy nem tudunk menni, gondoskodjanak a pótlásunkról. És gondoskodtak vezetőink a mi pótlásunkról. Aztán teltek a napok, de mi még mindig az ágyat nyomtuk. Lassan már jönnek a szakszervezettől – mondtuk, mert éreztük: hiányozhatunk már a kollégáknak. És jöttek is.Váratlanul, mert telefonunk ugye, nem volt, bejelentkezni nem tudtak. Igaz, akkor nem is lett volna szükség látogatásra,hiszen elmondtuk volna azon, mi van épp velünk. Kezükben konyakmeggyel érkeztek a kollégák és mindenről, de mindenről beszámoltak. Mi is elmondtuk hogyan vagyunk. Ittunk egy triplisecet az egészségünkre, aztán mentek is tovább, haza, vagy más betegekhez, attól függ még aznap mit kívánt meg a szakszervezeti munka…