Egyszer ágyúkat és kimustrált repülőt hoztak a mi kedvenc grundunkra.
A kisebb gyerekek talán még örömmel másztak föl a tetejükre, katonának képzelve magukat. A katonaviselt férfiakban a nosztalgia munkált. Érkeztek is a város minden pontjáról igazi repülőt látni. Mi,nagyobb fiúk is elsétáltunk arrafelé, de aztán mentünk vissza a letűzött kapuk közé, hogy folytassuk az éppen aktuális focimérkőzést. Éreztük: minden perc kiesés, nekünk játszani kell. A magyar labdarúgás válságban volt éppen, nem engedhettük meg magunknak, hogy holmi ágyúkkal és repülőkkel szórakozzunk…