Például cipő kellett nekünk…Arról most ne beszéljünk, hogy mekkora. (Nagyon nagy. És a nagyon nagy lábra a szocializmus,gyakorlatban tapasztaltam: nem volt felkészülve).
Ilyenkor legkézenfekvőbb megoldásként kínálkozott, hogy elmegyünk a Somogyba. Ha az idő tájt létezett nekünk tetsző cipő, akkor azt ott meg tudtuk vásárolni. Vagy azt mondták: jövő kedden érkezik áru. Eltesznek nekünk másnap délig egy párt. Ez is világos beszéd volt. De előfordult, hogy éppen egyáltalán nem volt raktáron semmi. De mennyire, hogy előfordult! Olyankor aztán nem maradt más, mint irány a Zselic. Ott még volt remény, hogy megtaláljuk, amit kerestünk.
Ennyire egyszerű volt minden…!