Még nem olvadt el a hó.
A lábunk alatt még ott csikorgott a tél, ám a szívünkben már valami tavaszféle bimbózott. Lehet azt érezni! Lehet azt tudni! Érezni, hogy nincs tovább, innen bármit tehet a tél, inkább nevetséges mint félelmetes. Ilyenkor fölbátorodnak persze a létrás emberek is, és elindulnak ollóikkal a tél ellen. S dolgozni kezdenek, lassan,kimérten és óvatosan, nehogy megsértsék Reményke Hercegnőt…