A csaknem negyven méter magas kéményre megnyugtató volt ránézni.
Mert a hatalmas kémény és a belőle bodorodó füst azt sugallta: itt munka folyik, termelés van és épül, fejlődik minden. Magunk ritkán jártunk arrafelé, egyszerűen nem akadt dolgunk azon a vidéken. Néha-néha Pécs felé menet (de miért mentünk volna Pécsre is?) csodáltuk meg gyermekfejjel az égig érő kéményt. A kéményt, ami büszkén és méltóságteljesen hirdette, hogy nyugodtan építkezhetik mindenki : lesz alapanyag bőven.