Ünnep közelgett, tisztították is a Kossuth-szobrot.
Király Béla bácsi, a Somogyi Néplap nagy öregje és fiatalja egyszerre,
észlelte az eseményben a hírértéket. Azonnal szép beállítású fotót
készített, aztán a filmmel eltűnt a sötétkamrában. Nagy örömmel hozta
később az előhívott fotót, és mielőtt az ügyeletes szerkesztőhöz vitte
volna, megkérte a klubhelyiségben beszélgető újságíró kollégákat, adna
valaki egy ötletes képaláírást hozzá.
Valaki megszólalt: írd alá Béla bácsi: Lemossuk a gyalázatot!
Azt hiszem nem így jelent meg. Pedig jó poénnak tűnt. Mi legalább is nagyot nevettünk…