Vannak időszakok, amikor a legszebb.
Nézni a jövőbe, mosolyogva: az a legjobb, az a legszebb. Nem érdekes mi jön, mi vár ránk, legbelül érezni: úgyis megvívunk mindennel. Szeretem az ilyen képeket. Kár, hogy ez már annyira, de annyira régi. Ezért aztán ma már tudni lehet akár azt is: odaveszett régen az a hit és remény. Csak a kép maradt. Egy fotó. Vagy ahogyan mondani szeretjük: egy amolyan morzsa…