Soóky Miklós felvétele
Vajon mely időszakát nevezhetjük fénykornak?
Mert minden vendéglőnek vannak fölfelé ívelő, nagy korszakai, ám a törzsvendégek, akik évtizedekig kitartanak egy-egy hely mellett, jól érzékelik a hullámvölgyeket is. Pályám elején néha-néha ide jártunk ebédelni. Egy sólet-egy korsó sör. Legtöbbször ez volt a rendelésünk. Akkor már ismertem Magyar Józsi bátyám ide vonatkozó történetét. A Városi Tanács lendületes munkatársaként a szűnni nem akaró hatvanas évek délelőttjein már tíz órától egyre gyakrabban nézett ki az ablakon. Várta, hogy az Erzsébet ajtajában megjelenjen a pincér, s abroszt rázva jelezzen. Mert jel volt ez a hivatali embereknek: kisült a pogácsa. S csakhamar érkeztek is a derék férfiak,hogy megkóstolják az aznapi sütést, és a friss csapolásról sem feledkeztek el. Minden bizonnyal egyik fénykorát abban az időben élte ez a vendéglő…