Már több mint negyven esztendeje, hogy megnyitotta kapuit a szennai skanzen. Egyszer Csepinszky Mária elmesélte egyik kedves emlékét.
A földművelési minisztérium egyik osztályvezetője érkezett francia vendégével a szennai falumúzeumba. A baj csak az volt, hogy Mária éppen Szirják Imre bácsihoz ment egy vödörrel, mert a falusi barátnéi azt tanácsolták néki: a házak falán csak úgy áll meg a sárból tapasztott vakolat, ha abba tehéntrágyát tesz. Na, Mária éppen ezt az anyagot cipelte, amikor észrevette a múzeum kapuja előtt bizonytalankodó delegációt. Azonnal „szolgálatba lépett”, és érdeklődött, mi járatban vannak. Midőn kiderült, hogy mit szeretnének, Mária letette a nem éppen fényes tartalmú vödröt és bemutatkozott. A minisztériumi ember kollégáját is bemutatta, mire Mária szívélyes bienvenu chéz nous! köszöntéssel franciául tessékelte beljebb őket. Évekkel később a magyar vendéglátó újra ellátogatott Szennába. Ekkor mondta el Máriának, hogy francia kollégájával azóta is találkoznak, és a ő mindig a magyar vidéket dicséri, mondván, hogy ott még a trágyát vödörben hordó falusi emberek is beszélnek franciául…