A szerző felvétele
- október tizennyolcadikán Gruber János álmot látott.
Azt álmodta, hogy kedves Ivánfa-hegyi tusculánumában két ló húzta a prést, akik aztán egyszerre emberré változtak. Az egyik Németh Náci, a másik Rippl Jóska volt. Ketten az egykori víg legények közül. Jó barátok mindketten. Abból az edényféléből kínálták borral, amit valamikor a szentjakabi romoknál talált, és amit a barátok megkövesedett csutorájának hitt.
Másnap reggel sietve ment ki a szőlőbe. Szüret ideje volt, sokan jártak arrafelé. Útközben még viccelődött is furcsa álmán, hogy vajon megvan-e még a bora, mivel az álmában látott barátai életükben mindketten jó ivók voltak.
A szomszédok ebédre várták, de nem ment…
Ott találták egy hordó mellett ülve. Arcát tenyerére támasztotta, mintha szunyókálna. Előtte egy fél pohár bor, meg a kő csutora.
Mellette még halványan pislákolt a gyertya csonkja.
Délután gyújtottam egy gyertyát Gruber kolléga sírján, és arra gondoltam: lesz ma este egy pillanat, amikor sokan gondolunk rá, innen a huszonegyedik századból. Mi, szelíd kaposi morzsázók. És felemelő érzés volt ott guggolva vigyázni arra a picinyke lángra, nehogy eloltsa az a sunyi novemberi szél…