Utólag már nehéz lenne kideríteni úgy esett-e valójában, ahogyan azt Somlyó György érezte. Mert úgy érezte, hogy szülőmegyéje, a mi Somogyunk elhanyagolja őt. Abban mindenesetre igaza lehetett, hogy ritkábban került elő a neve, amikor a jellegzetesen somogyi írókat, költőket említették. De hát ennek az is oka lehetett, hogy ő európai méretekben lett ismert és jelentős költő.
Amikor megkaptam a Somogy című irodalmi lap főszerkesztői megbízását (Istenem, ennek is húsz esztendeje), az elsők között kerestem föl, és kértem: legyen a lap szerkesztőbizottságának tagja. Örömmel vállalta a felkérést.
Innentől gyakoribbak voltak a találkozások, önálló esteken lépett föl, kiállításokat nyitott meg. Nehezen és körülményesen tudott már utazni, de Somogyba mindig szívesen jött.
Száz esztendeje született Balatonbogláron. Emlékét meg kell őriznünk!