Meghitt, rendszerváltozás utáni késő délután volt. Lehettünk körülbelül húszan, ismert helyi személyek és intézményvezetők, akik valamennyien Göncz Árpádra vártunk.
A köztársasági elnök egész napját a mi városunkban töltötte. Látogatásának utolsó programpontjaként a „találkozás helyi értelmiségiekkel” kitétel szerepelt. Abban az időben még nekünk is volt szerencsénk ide tartozhatni. Kicsinyke késéssel érkezett is Árpi bácsi, aki rögtön megölelte Takáts Gyula írótársát, majd a pulpitusra lépve elnézést kért a jelenlévőktől. Gyerekek – kezdte – én csak tanácsokat tudok adni nektek! Mindössze kétszázezer forint éves keret fölött rendelkezhetem. Azt pedig arra tartogatom, ha bejön valaki hozzám, és azt mondja: megunta ezt az életet, és föl akarja gyújtani magát, de nincs benzinre pénze, hát akkor elvárható, hogy a köztársasági elnök tudjon neki adni. Mosolyogtunk persze mindannyian. Jó kedvünk volt,arra tisztán emlékszem…