Jóllehet akkor járt utoljára Kaposváron Lázár Ervin.
A színházban mutatták be egyik darabját, tán a Berzsián és Didekit. Előadás után kimentünk Király Ágiék újlaki pincéjébe, ahol bizony jól múlattuk az időt. Szép hangú társaság gyűlt össze a tiszteletére, így a legszebb népdalok kerültek elő, egészen éjfélig. Már autóba szálltunk volna az újlaki temető parkolójában, amikor eszembe jutott, hogy elhoztam én az emlékkönyvemet, amibe szerettem volna, ha Lázár Ervin ír néhány sort. Szívesen megtette volna, ám semmit nem lehetett látni. Ekkor valaki fáklyát tartott a motorháztető fölé, és Ervin írni kezdett: „Temetőben, fáklya mellett, várom, hogy tán eltemetnek”. Most újra elolvastam. Dömdödöm…vagyis: Isten éltesse mindörökké ezt a nagy magyar írót, akármerre jár is. Hiányzik nagyon…