Voltak ünnepek! Közös ünnepek, amikor mindenki ott lehetett. Csapat-morzsa…
Nemzeti ünnep, városnap, valaki betöltött egy jeles évfordulót,
ilyenek. És jött mindenki, hozta jókívánságait. A költő, az építész, a
színész, tán még a háttérben újságíró is meghúzódik.
Így utólag még arra is gondolhatunk, hogy az apropó nem is volt annyira
fontos, hanem az együttlét. Amikor megbeszélhették – no jó, egy pohár
rizling mellett – hogy merre megy is a világ, mi jöhet még. És mindenki
azzal a jóleső érzéssel mehetett haza, hogy bizony-bizony előrébb ment
az a világ, bizony van értelme ennek a földi létnek, mert vannak
ünnepek, amikor jókedv van és nyugalom, és szeretet…Régi kép ez nagyon…