Nagymama legjobban televíziót szeretett nézni.
Csoda lehetett ez számára. Öregségére fejlődött odáig a technika, hogy a házba hozta a mozit. Ám az, hogy leüljön nagy áhítattal egy filmet megnézni, idegen volt tőle. Megszokta ugyanis hosszú élete során, hogy valamit mindig dolgozni kell. Van-e jobb elfoglaltság tévézés közben, mint a hímzés. Na, nagymama hímzett. Mikor mész fiam a papírboltba – szokta kérdezni,amint fogytán volt a cérnája, fonala. Be kellene menni a Cseliknéhez… Cselik néni a város nagyon komoly intézményeként működött. Fonalat, cérnákat, cipzárt, mindenféle gombokat, tűket árult. Párnák, terítők, abroszok,faliszőnyegek garmadája maradt ránk nagyanyám után. Mindenek az alapanyaga egykor innen származott: a Cselik néni kicsinyke Ady Endre utcai boltjából…