A Gárdonyi Géza Általános Iskolában nagy ünnepekkor játszva lehetett nagytermet varázsolni.
Elég volt a két osztály közötti fából készült falat kinyitni, és már tarthattuk is rossz idő esetén az évnyitót, évzárót, április 4.-ét vagy november 7.-ét. 1969 februárjában azonban kicsinek bizonyult az a nagyterem. Ott volt az iskola apraja és nagyja. Hogyne lett volna, mikor az iskola beatzenekara lépett közönség elé a farsangi mulatságon. A Bubu együttest, testnevelő tanárunk –Martinka Zoltán – verbuválta a tehetséges –de mennyire tehetséges!- tanulókból. Én azt az érzést most nem vagyok képes leírni, pedig mennyire jó lenne, hogy mit éreztem, amikor fölhangzott az EQUALS együttes friss slágere, a Baby Come Back, amit a Rádio Luxembourg is adott, naponta többször is. És volt az estnek egy olyan pontja, amikor már nem halasztódhatott a dolog: bizony, felkértem egy osztálytársnőmet táncolni. És táncoltunk, táncoltunk zárásig, egészen este nyolc óráig.
Soha nem éreztem magam annyira szabadnak, könnyűnek és vidámnak. Arra gondoltam, hogy de jó lesz jövőre, amikor nyolcadikos leszek, és már nem lesznek a farsangon nagyobb fiúk, akik táncba viszik a mi lányainkat. Elhatároztam azt is, hogy akkor már annyira nagy fiú leszek, hogy piros nyakkendő nélkül megyek a farsangi ünnepségre…