Emlékszem, egy októberi estén szerte az utakon,egyszer csak keresztbe álltak járműveikkel a taxisok.
Tiltakoztak, mert vannak idők, amikor tiltakozni kell. Másnap mindenki gyalog indult munkába. Mindenki. És mi történt? Erre emlékszem a legjobban. Rég nem látott ismerősök találkoztak, megálltak, beszélgettek, elkísérték egymást. Hazafelé – így mesélték nekem – még az is megtörtént, hogy beültek egy presszóba, kocsmába, és megittak egy sört. Felbolydult méhkas lett a város, csupa üdvözlés lett a hazafelé út. Nagyon lehetett érezni, hogy otthon vagyunk. Még harminc éve sincs ennek…