A nagyobb vállalatok többnyire gondoskodtak dolgozóikról. Így rendelkeztek például konyhával.
Ezek a cementlapos ebédlők várták a dolgozókat általában már fél tizenkettőtől. Először a népes irodákból érkeztek az éhes dolgozók, ott szenvedett legkisebb fennakadást a félbehagyott munka,aztán pontban déli tizenkettőkor abbahagyták a fizikai dolgozók is a munkát. Sorban állás következett, mindenki fogta az egyentálcát, s tette rá a levest, a másodikat. Ó, azok a vastag falú egyenpoharak! Kancsóban a többnyire viaszkos vászonnal letakart asztalon pedig ott a langyos víz!
Ilyenkor aztán meg lehetett beszélni a jó történeteket, a tegnap esti tévéműsort, a meccset, mindent. Aztán vissza kellett vinni a tálcát, és irány a termelés. Aki netán még éhes maradt, vehetett egy szalámis zsömlét a büfében. Körülbelül ugyanannyiba került, mint az ebéd…