Az ágyú előtt

Utólag már nem lehetne megmondani, hogy mire gondoltunk pontosan akkor. Ott állva az ágyú előtt, vajon  mi járhatott a fejünkben?

Talán nem is fontos.

A lényegen nem változtat, csak az érzés maradt meg esetleg. Hogy ott állunk, csend van vagy zene szól, az most édesmindegy. De biztos, hogy vártuk a jelent végét, hogy mehessünk tovább, csinálni azt, ami tulajdonképpen a dolgunk…

Vásárban

Egyszerű,rutin jellegű feladatot kaptunk a szerkesztőtől.

Elmenni a cseri vásárra, és életképeket készíteni a hétfői lapba. Hát, ahogy bandukolunk, sétálgatunk a forgatagban, Gyertyás Laci fotós kollégánk egyszerre eltűnik. Negyed óra múlva a sikeres, de mindig kétkedő emberek nyugalmával érkezik vissza. Mi volt? – kérdezzük. – Semmi – válaszolja, lehet, hogy semmi. Majd bent meglátjuk. Nézem most, harminc év után az akkori fotón ezt a bácsikát, a két jóságos kutyakölyökkel. Így hárman: egyek ők. De az emberi arcon ott az elmúlás fájdalma, hogy szabadulni szeretne, szabadulni a rá váró időtől. Ezeket ő már föl nem nevelheti, gondjukat nem viselheti. Vevőt keres hát: olyan szelídet, lelkiismereteset, jóságos arcút, mint ő maga…A remény talán épp a simogató kezű kislányban találtatik meg. Ezt, az ilyen helyzeteket, pillanatokat érezte meg Gyertyás Laci. Ráadásul mindig…

Törékeny siker

 Olvasom: ötven esztendővel ezelőtt született a második világháború utáni első magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla Andrea. 1985 október elején tették fejére a koronát, s ezzel egyszerre országos hírnevet szerzett.

Emlékszem, azt a szombati napot követő hétfőn a Somogyi Néplap fiatal újságírójaként rám osztották a feladatot, hogy készítsek interjút Molnár Csilla Andreával. Szép és viszonylag egyszerű feladatnak tűnt, hiszen megyei konkurenciától nem kellett tartani. Sem másik orgánum, sem helyi televízió, rádió nem lévén a lap egyeduralkodó volt a piacon. Az exkluzív témákra mindenkor fogékony Hortobágyi Róbert fotós kollégámmal azonnal vállaltuk, hogy elzsigulizunk Fonyódra, ám mégis bonyolultabbá vált az ügy. A gimnázium akkori igazgatója, a jó Bálint Lehel ugyanis telefonhívásunkra közölte: nem tud segíteni a találkozásban: a harmadikosok ugyanis szőlőt szednek a Balatonboglári Állami Gazdaságban, s Csilla is velük tartott.
Ezt követően több órás nyomozás után sikerült kideríteni, hogy éppen a gazdaság melyik dűlőjében szüretelnek a harmadikosok. Úgy emlékszem Csilla nagyon meglepődött érkezésünkkor, de szívesen és örömmel nyilatkozott.
Mai szemmel túlságosan is kelet-európai siker volt az egész történet. A szépségkirálynő másnapja címet is viselhette volna, hiszen már akkor elképzeltünk egy nyugati ország legszebb hölgyének verseny utáni másnapját. Esküdni mertünk volna arra, hogy nem a szőlőszüretelés közepette zajlik.
Valahogy fel tudom most idézni első kérdésemet is,a mi így hangzott: ki a legszebb lány az osztályban. Csilla rámutatott egy vödrön ülő osztálytársára, én meg konstatáltam, hogy bizony, nagyon szép lány. Ezután már könnyű volt beszélgetni bármiről…

Fiúk az aszfaltról

Mert a Május 1 utcán ott volt mindenki. ..

Ott sétált azokban a hetvenes évekbéli szűnni nem akaró délutánokban. És előbb vagy utóbb mindenkivel össze lehetett futni, ha nagyon fontos volt egy találkozás, csak annyit mondtunk Kalamász Jocinak, Serák Józsinak vagy a többieknek: a Maciban leszünk…És jött a keresett személy még aznap este…

Várdai találkozó

Ez is megtörtént

Még soha nem volt szerencsém 100. esztendejét betöltött riportalannyal beszélgetni. Köszönet a várdaiaknak, ma délután ez is sikerült. Bálint Gyuri bácsi elbűvölt minden jelenlévőt fényes elméjével, jóságával,temperamentumával. A beszélgetés szakmai eredményeket is hozott. Az ország Gazdájától megtudtam (mert kihasználva a helyzetet, direkt rákérdeztem), hogy hamarosan – ha lehullik a diófa levele – érdemes lesz bordói lével lemosó permetezést végezni. (Kell a lébe tenni 1%-nyi rovaröltőt is!) Így remélhetjük, hogy jövőre nem viszi el az a rejtélyes barnafoltosság a termést. Miként idén…Köszönet a tanácsért, és jó egészséget, Gyuri bácsi…!

Külön köszönet Kovács Tibor jó kollégámnak a fotóért.!

Értelmiségi-morzsa…

Voltak ünnepek! Közös ünnepek, amikor mindenki ott lehetett. Csapat-morzsa…

Nemzeti ünnep, városnap, valaki betöltött egy jeles évfordulót, ilyenek. És jött mindenki, hozta jókívánságait. A költő, az építész, a színész, tán még a háttérben újságíró is meghúzódik. Így utólag még arra is gondolhatunk, hogy az apropó nem is volt annyira fontos, hanem az együttlét. Amikor megbeszélhették – no jó, egy pohár rizling mellett – hogy merre megy is a világ, mi jöhet még. És mindenki azzal a jóleső érzéssel mehetett haza, hogy bizony-bizony előrébb ment az a világ, bizony van értelme ennek a földi létnek, mert vannak ünnepek, amikor jókedv van és nyugalom, és szeretet…Régi kép ez nagyon…