Soóky Miklós felvétele
Dolgozott a Csibi Áruházban egy eladó bácsi.
Úgy tudott eladni, amint Latabár Kálmán az Állami Áruház című filmben. Mindenkit rábeszélt mindenre.
A Csibi Áruházban gyermekek számára kínáltak ruhát, cipőt, zoknit. Annak a rendszernek is fontosak voltak a gyerekek, ezért támogatták ezeket az árukat. Így olcsóbban lehetett hozzájuk jutni. A teljes igazsághoz tartozik, hogy én hatodikos koromban jártam kereskedelmi céllal utoljára az üzletben, mert egyszerűen kinőttem az ott kapható árukat. Emlékszem hogyan sajnáltam anyámékat, amikor az egyik utcabeli néni mesélte, neki milyen nagy szerencséje van: a férje méretei olyanok, hogy vidáman öltözik az államilag dotált Csibiből. Szóvá is tettem, amikor elment, hogy ez nekünk mekkora balszerencse, de anyám megvigasztalt: ne bánjam ezt, ő nagyon örül, hogy így alakult. Megnyugodtam. Nőttem tovább.
Amikor nyolcadik osztály vége felé elérkezett a továbbtanulásom ideje, osztályfőnököm, aki a gyakorlati foglalkozás tárgyat is tanította, nagyon gondolkodóba esett. Jaj, csak azt nem tudom, téged hova nyomjalak el ezzel a kézügyességgel, Varga. Mesterségekben
gondolkodott és eszébe jutott az a sok gyatra eredmény, amit a „ horganyzott lemez hajlítása csőrös fogóval” feladat során produkáltam. Egy reggel aztán derült arccal jött felém. Megvan – mondta. Elmész a kereskedelmi szakközépbe. Látom,jól forgatod a szavakat, ezért aztán mindent eladsz majd az áruházban a vevőknek. Napokig csak az a bácsi járt az eszemben a Csibiből. Beletörődve láttam magam a jövőben, ahogy udvariasan fogadom a vásárlókat, egyik kabátot a másik után hozom próbára, aztán siker esetén írom a blokkot. Anyám vette észre búskomorságomat. Neki elárultam, hogy mi az én nagy bajom. Hogy a hónap végéig dönteni kell, és nekem mit szántak az iskolában…
Te mit szeretnél? – kérdezte, és nekem rögtön eszembe jutottak Schumacher Henrik barátom szűnni nem akaró történetei a Táncsics Mihály Gimnáziumról, amiket a cseri lőtéren mesélt focizás után. Hogy ott a tanárok kosaraznak a diákok ellen, egy bizonyos B.Major Piroska igazgatóhelyettes a nézőtéren cigarettázva drukkol, egy Mihályfalvi nevű tanár meg a büféből szórja a kosarakat, a diákok meg csak lesnek. Hát akkor oda fogsz menni! – mondta nagy megkönnyebbülésemre. Azt, hogy én magam ezzel a döntéssel nyertem-e valamit, nem tudom, de hogy a magyar kereskedelem igen sokat, abban egészen biztos vagyok…
