Berzsenyi utca. Hiába mentem el ott naponta. Gyalogos-morzsa…
Mégsem tudom kik dolgoztak a kapun belül,és mit csináltak. Biztosan valami szerelőféle emberek. Olyanok, akikről azt gondoltam, soha nem lesz velük dolgom,mert nem lesz autóm. Gyalogos életet képzeltem magamnak, menni az úton, találkozni más gyalogosokkal, megállni beszélgetni. A beszélgetés fontos volt abban a telefontalan világban. Utólag úgy emlékszem: mindenek ellenére mindig tudtuk a legfontosabb híreket. Valahogy átütötte, átfúrta magát a némaság páncélján az, ami igazán méltó volt arra, hogy értesüljünk róla…
