Kaposvári morzsák

Csak reméljük, hogy van időnk.

Ahogy látom, száz-száztíz esztendővel ezelőtt nem mentek jól a dolgok a mi városunkban. Korruptak  voltak a vezetők, ezt pedig a sajtóban  a hajdani derék kollégák rendszerint tényfeltáró jelleggel meg is írták.  A toronyalatt nagy botrányok estek – adták hírül az olvasóknak.  (A városházát csak így emlegették: toronyalatt. Szép. )  Persze a toronyalatt sem voltak restek a helyi vezetők. Válaszul kiebrudalták az újságírókat a nagyteremből, és mehettek a karzatra.

Érdemes  belelapozni a régi újságokba, hogy többet megtudjunk azokról az időkről.

1910-ben például ugyancsak adott dolgot  a  helyi sajtó és a város vezetése a pécsi esküdtszéknek.  Az alábbi cikkben Faragó Rezső fiatal újságíró egyik írását találta igaztalannak  a város valamely tanácsnoka, és perre adta a dolgot.  Faragó Rezsőnél is érdemes elidőznünk. Nagylakon született 1887-ben, és már huszonegy esztendősen lapot szerkesztett Szabadkán. 1908 és 1910 között Kaposváron újságíróskodott. Nem kímélte a helyi potentátokat, ha azok hibáiról, visszaéléseiről volt szó. Soha nem alkudott, mindenkor a  legszentebb újságírói küldetéstudat vezérelte írás közben.  Kaposvárról Szabadkára került, de még onnan is vissza kellett járnia, hogy sajtóperein megjelenhessen. A  pontosság kedvéért írom csak ide, hogy ezeket a pereket rendre megnyerte a város ellen.

A húszas évek végén Argentínába vándorolt ki. Ott megalapította  a Délamerikai Magyarság című lapot, amit tizennyolc éven át szerkesztett. 1953-ban halt meg Buenos Airesben.  Volt eset, hogy ő perelt egy-egy vele kapcsolatos  cikk miatt. Így Dél-Amerikából sikerült felfüggesztenie például Bajcsy-Zsilinszky Endre mentelmi jogát,a kinek egy  az általa szerkesztett lapban megjelent téves megállapítás miatt kellett elnézést kérnie Faragó Rezsőtől.

Érdemes  elolvasni a Somogyvármegye egyik 1910-ben írt tudósítását. Ebből részletesen megtudhatjuk, miképpen zajlott le  Pécsett az egyik sajtóper.

A pécsi esküdtbíróságnak éppen elég dolgot adnak a kaposvári „közállapotok“. Ebben az esztendőben — pedig még nem is járunk a végén — hat sajtópörből ismerte meg Pécs városa a kaposvári toronyalja páratlanul botrányos dolgait. Hat sajtópörben keresett eddig a város szépségflastromot az ezernyi skandalumra és a pécsi esküdtbíróság mind a hat esetben kimondta, hogy a kaposvári újságírók közérdekű munkát végeztek és végeznek, amikor fölkutatják a bűnöket és pellengére állítják azokat, akik — odavalók. És Kaposvár vezetőségét, képviselőtestületét odavalónak ítélte az esküdtbíróság, mert eddig valamennyi vádlottat fölmentette.
 .
A délelőtti 9 órakor kezdődő főtárgyalásnál Faragó Rezső szabadkai hírlapíró ült a vádlottak padján azért, mert kaposvári újságíróskodása alatt több cikkben megírta, hogy a toronyalatt nagy botrányok estek, sikkasztások és egyebek és hogy a képviselőtestület igen sok esetben a legbuzgóbb szolgájává szegődött egyes bizottsági tag önös érdekeinek.
A Faragó Rezső ellen folyó sajtópörben Kovács József dr. városi ügyész képviselte a városi képviselőtestület ’becsület”-ét s jórészt az ő érdeme, hogy Faragó Rezsőt is — fölmentették.
Ha valaki vállalkoznék arra, hogy csokorba gyűjtse a humoros vádbeszédeket: Kovács József dr. „beszédjeiből”, nem is egy csokor, de egy egész boglya gyűlne össze. Kovács József dr. már régóta országhíres kiváló magánhumoráról, de a tegnapi tárgyaláson — ha ez lehetséges — szinte önmagát múlta fölül. Azzal kezdte — egész a fölmentésig sikeres — vádbeszédét, hogy fölösleges igyekezettel, de legalább egészen ügyetlenül és szükségtelenül elmagyarázta az esküdteknek, hogy kikből áll a kaposvári képviselőtestület. Önök nevetni fognak, Kovács József dr. nem azt magyarázta el, hogy milyen előkelő emberek is vannak a városi képviselők között, hanem azt árulta el — nagy diszkréten — hogy a városi képviselők felét választják,
fele pedig az adója révén kerül a városi ügyek intézésébe. Miután ezt újból megtudták az esküdtek, Kovács József dr. egy egészen újfajta »noch nicht dagewesen« beszédet tartott egy — mértani vádbeszédet. Bereck Sándor nem kicsinyíthető mérnöki tudását a sárgaföldig megszégyenítően magyarázta el, hogy milyen nagyszerű hely a városháza karzata, ahová az újságírókat a képviselő testület száműzte, ilyenféleképp magyarázta:
— A mi városházánk az egy gyönyörű épület. A karzat ? C, c, c, c . . . az akkora, mint ez a tárgyalási terem. És milyen szép ? Ez a terem is szép, de az a karzat ? Az egy remek! Nem, mégis keskenyebb, mint ez a terem. De vagy 3-4 méternyivel hosszabb, vagy esetleg még hosszabb. Vagy még rövidebb, talán mégis ilyen széles.
Így vádolt mérnökileg Kovács József dr., azután hebegett vagy három percig, miközben vagy négyszer rendre utasította őt az elnök. Beszélt arról a sok közérdekű alkotásról, amit a város elkövetett, a vízvezetékről, a színházról, a vágóhídról (ami nincs), a csatornázásról (ami évtizedek óta „jövőre meglesz”) és az esküdtek kitűnőbben mulattak, mint a legpikánsabb kabaréban.
Hajdú Gyula dr., a legtalentumosabb fiatal pécsi kriminálista tartotta meg ezután védőbeszédét. Széjjelszedte a városi ügyész szánalmasan gyönge érveit, és kíméletlen őszinteséggel festette le a kaposvári állapotokat.
— Kaposvár képviselőtestülete — úgymond — nagyon szellemes társaság. Egészen új ötletei vannak. Amikor az újságírók leleplezték, hogy a toronyalatt lopnak, sikkasztanak, akkor egyszerűen kidobták a — dívánt. Kizárták a közgyűlésből az újságírókat. Úgy gondolták, ha nem lesznek ott az újságírók, kevesebb botrányt fognak megtudni.
Sorra szedte ezután a botrányokat és egy frappáns ötlettel kérte Faragó fölmentését :
— Föltétien híve vagyok a munka- megosztás elvének. De az olyan munkamegosztás igazán nevetséges lenne, hogy amikor város vezetői panamáznak, sikkasztanak, ezért Faragó Rezső, a közérdek nevében dolgozó újságíró — üljön.
Még a vádlott szólt egy néhány nem éppen hízelgő szót Kaposvár urairól, aztán az esküdtek visszavonultak és pár perc múlva meghozták fölmentő verdiktjüket.
Kovács József dr. hát alaposan megreparálta Kaposvár képviselőtestületének becsületét.

Nagy élvezettel olvastuk Faragó Rezső egy rövid közleményét, amelyet  már ugyancsak  Szabadkáról keltezett, és a Somogyvármegye című lapban jelent meg. Egy bizonyos Holló László ügyvédnek üzen a közleményben. Holló doktor egyébiránt a város kültanácsosaként tevékenykedett.

Nagyon nyugodt ember vagyok és bár Hollóval szemben ez csöppet se dicsőség, de úgy elverem, ha elém kerül, hogy arról koldul.
Végeztem!
Szerkesztő úr szívességét hálásan köszöni
Szabadkán, 1910. június 24-én. szolgálatkész híve
Faragó Rezső
a „Bácsmegyei Napló’1 politikai napilap, a „Tisztviselő Újság“ országos hetilap szerkesztője

Hát ilyen csuda dolgok estek régen, kedves olvasók!

Olvassunk minden nap!