Csak arra a nagy hóra emlékszem.
Utólag viszont nem lennék képes megmondani, mennyire éreztük már az új gazdasági mechanizmus első eredményeit. Nincs olyanfajta emlékem, hogy kézzelfogható lett volna valami is, az előző évben felvázolt új elképzelésekből. Lehet az is, hogy valamivel jobban éltünk, mert apánk hozott egy szánkót. Ma is látom, ahogy megáll a hóesésben, és ráhasal a kétszemélyes ródlira, úgy csúszik le a szomszéd utcából, szinte egészen az ajtónkig. Aztán szánkóról szállva csak annyit mond: ez már a tiétek.
Nem lehet az ilyen havakat elfeledni, annyi biztos, ha más kiesik is az emlékezetből. Ám a lényeg – de hisz látjuk – megmarad mégis.