Tizennégy forintos jeggyel csak a Latinka Sándor Művelődési Ház erkélyére ülhettem. Úgy éreztem azonban, hogy az Illés együttes koncertjén ott kell lennem. 1971-et írtak, és rádióban talán még tartott a londoni útjuk utáni szilencium, ám vidéken már adhattak koncerteket. Nem tudom hányan ültek a nézőtéren akkor, akik kifejezetten az elő zenekart várták. A KEX együttesről akkor már egyszer írt az Ifjúsági Magazin is, tehát semmiképpen nem számítottak ismeretlennek a fiatalság előtt.
De hát mi az Illést akartuk látni és hallani.
És akkor színpadra állt a KEX. Amint megjelent énekesük, Baksa Soós János, rikító piros selyemnadrágban, meztelen vézna felsőtesttel, azonnal átvette az irányítást. Csak rá lehetett figyelni, az történt a színpadon, amit ő szeretett volna. Ha lenne olyasfajta szavazás egyszer itt, ezeken az oldalakon, hogy melyik tíz alkotás volt számunkra a legemlékezetesebb a magyar könnyűzenéből, azonnal eszembe jutna ez a koncert. És már írnám is: zöldsárga, zöldsárga…