Címke: Cseh Tamás

Magyar kultúra

Hetvenhét esztendős lenne Cseh Tamás. Ma, a Magyar Kultúra Napján.

Minden időben őrzök   egy cetlit. Cseh Tamás írta rá  akkori  elérhetőségeit, csaknem negyven esztendővel ezelőtt.

Forró júliusi nap volt, állítólag annak az évtizednek a legforróbb napja. És mi ezen a kánikulai napon szó nélkül gyalogoltunk Nagy Fecó barátommal Révfülöpről Kővágóörsre. Nem méltatlankodtunk, nem mondtuk, hogy máskor kellett volna talán jönni. Ugyanis küldetésben voltunk. Cseh Tamáshoz tartottunk.
A főiskola legújabb tanársegédeként – amolyan senki másnak nem kellő állásként – megkaptam a közművelődési titkár címet. Magam pedig megtiszteltetésnek vettem ezt, mert a rendezvényeket én szervezhettem. Cseh Tamás egyik tavaszi kaposvári fellépése utáni beszélgetésen említette, hogy a nyarat kővágóörsi házában tölti, ha arra járunk, menjünk csak be hozzá. S mi mentünk. Apropót ehhez az szolgáltatott, hogy a főiskolán szerettünk volna Cseh Tamás-klubot indítani. Ehhez kértük támogatását, no és legfőképpen beleegyezését.
Mindkettőt megkaptuk…
Így aztán szeptemberben az induló tanév tervezésekor a legkomolyabb programként jeleztem a klub elindulását, mint ami már a névadóval is egyeztetve van. A finomságokra mindig érzékeny főnököm azonban valamit megsejtett. Ezt egyeztetni kell. S én mentem egyeztetni a nevezett igen fontos személyhez, ma már nem is tudom a beosztását, de fontos személy volt akkor. Cseh Tamás-klubra van hallgatói igény – kezdtem jövetelem célját. Amúgy 1981-et írtunk, szép volt a világ, igaz a szocialista tábort aggasztotta  némileg a lengyel helyzet. Emberünkben is ott munkált a félelem, mert hosszasan ízlelgette a szavakat: Cseh Tamás, Cseh Tamás….jaj, a csehekkel annyi baj van, most meg itt vannak még a lengyelek is…nem lehetne valami frappánsabb nevet kitalálni annak az ifjúsági klubnak? – kérdezte. Dehogynem! – válaszoltam azonnal: legyen százszorszép. Az nagyon jó, mehet mondta, és mi még aznap elkezdtük  rajzolni a plakátokat…

Jordán Tamás hetvenhét

Emlékszem milyen véletlenül találtam rá két igen fontos versre.


Valamikor, a boldognak ígérkező kilencvenes évek legelején Cseh Tamás szerepelt Kaposváron. A koncert után nagyon sokáig beszélgettünk néhányan, ahogy ilyenkor szoktunk általában. Hajnal tájt Cseh Tamás bevallotta, hogy előtte nap sem aludt, mert Jordán Tamással volt egy társaságban, és úgy fejezték be az estét,hogy közösen elmondták Radnóti Miklós két versét: A Kolumbusz és az Ifjúság címűt. Hazaérve azonnal elolvastam ezeket. Aztán délelőtt, midőn álmosan kinéztem a munkahelyem ablakán, – furcsa játéka a sorsnak – éppen Jordán Tamást láttam elsuhanni . Akkor már egy-két évada nem Kaposváron szerepelt, ám a Kihallgatás című darab miatt újra visszajött. Azonnal utána eredtem, s megkértem: mondja el kamera előtt ezt a két verset. Emlékszem a meglepetésére, amikor meghallotta a kérést. Azóta őrzöm ezt a felvételt. Sokszor eszembe jutottak Radnóti szavai, no meg Jordán Tamásnak, ennek a nagyon nagy magyar színésznek a vers iránti alázata. Most feltöltöttem ide, arra gondolva, hogy éppen ma hetvenhét esztendős Jordán Tamás. Éltesse az Isten ezt a nagy magyar színészt! Cseh Tamás pedig egy hét múlva lenne ugyanennyi. Nyugodjék békében!