A hetvenes-nyolcvanas években a cseri parkban minden hónap első vasárnapján több ezer ember gyűlt össze.
Ma már a kavalkádra kellene emlékeznem talán a legjobban. A színes forgatagra. Ez marad meg az évek múltán, ám én abban az időszakban nem szerettem a vásárt. Fiatalember lévén éppen a párválasztás bonyolult, cseppet sem könnyű, semmi máshoz nem hasonlítható szép feladata tartott lázban. Ez szombat éjszakánként gyakran vasárnapra áthúzódó hajnali lefekvést eredményezett. Az Erdősor utcában viszont aludni ilyenkor igen bajos volt. Az hagyján, hogy a vásár üzemzaja miatt eleve kilátástalan lett a nyugalom, de tízpercenként valaki becsöngetett, ismerősök, rokonok,vadidegenek, s kérték: hadd menjenek be egy pillanatra a fürdőszobánkba. A szorult helyzetbe került emberekkel szemben mindig készséggel segítő anyánk kedvét az sem tudta elvenni, hogy időnként eltűnt a nagy utánjárással szerzett FA-szappan a mosdó mellől. Egy idő után vásárnap előtti estén babaszappanra cserélte a nyugati illatú szappant, és így nyugodtan várta a vendégeket. Így maradt az én privát hetvenes évekbéli csengőfrászom…