Egyszer csaknem fegyelmit kapott Nemes Géza bácsi. Szokásos nyári munkán lévő diák nem volt még elég érett a mintavételre, és olyannyira rosszul lett, hányt, hogy haza kellett mennie. Másnap édesanyja, aki Géza bácsi szerencsétlenségére éppen tanárnő volt, és ismerte jól a szocialista nevelés alapszabályait, bement a postára és a vezetőségnél panaszt tett. Nyári munkára adta a fiát, hogy tanuljon fegyelmet, szorgalmat, erkölcsöt, erre első nap részegen megy haza már kora délután.
Békeffy szaktárs, a posta igazgatója, csak ingatta a fejét, és fegyelmi eljárást kezdeményezett Géza bácsi ellen.
Nem tűnt haragosnak, de szigorú ember lévén szerette, ha rend van az általa vezetett munkahelyen.
-Mit írjak Nemes szaktárs az esetről? – kérdezte Géza bácsit, aki lassan, kimérten diktálni kezdte az előző nap történéseit:
-Együtt indultunk a kézbesítésre. Útközben többször figyelmeztettem a gyereket, hogy ne egye az útszéli fákról a meggyet, mert senki nem tudhatja, hogy mivel permetezték. Tanácsomat meg nem fogadta, ezért nem lehet csodálkozni, hogy elrontotta a gyomrát.
-Menjen a fenébe – mondta a mindenkor szigorú Békeffy szaktárs, azzal kivette az írógépből a lapot és összegyűrte.