A FA-szappan

Emlékszik még valaki a legelőször kézbe fogott FA-szappan illatára?

Mai ésszel is nehezen megmagyarázható, miért nem lehetett bizonyos árucikkeket kapni a boltokban. Az látszik a legvalószínűbbnek, hogy a rendszer így szerette volna nyomatékosítani az első számú vezetője által képviselt puritanizmust. Első ilyen hiánycikk szimbólum természetesen a banán. Banánhoz jutni ritka kiváltságnak számított. Talán olyan ember, aki az év mindegyik napján hozzájuthatott ehhez, nem is élt az országban. Nagy ünnepek előtt azonban mindig megjelent a boltokban. Beépített boltosa pedig rendszerint mindenkinek volt. Nyugati útról hazaérkezni viszont nem lehetett FA-szappan nélkül. Csak a legigényesebbek járták a boltokat Poison-parfümöt kutatva. A FA-szappan illata, maga a szabadság illata volt. Jó volt belélegezni. Néha nem is a fürdőszobában kötött ki, hanem a fehérneműs szekrénybe tették, hogy átvegye a ruha az illatát. A FA-szappan minden bőrhöz kompatibilis volt. Nem volt más választásunk: sem nekünk, sem a bőrünknek…

Cseri vásárok

A hetvenes-nyolcvanas években a cseri parkban minden hónap első vasárnapján több ezer ember gyűlt össze.

Ma már a kavalkádra kellene emlékeznem talán a legjobban. A színes forgatagra. Ez marad meg az évek múltán, ám én abban az időszakban nem szerettem a vásárt. Fiatalember lévén éppen a párválasztás bonyolult, cseppet sem könnyű, semmi máshoz nem hasonlítható szép feladata tartott lázban. Ez szombat éjszakánként gyakran vasárnapra áthúzódó hajnali lefekvést eredményezett. Az Erdősor utcában viszont aludni ilyenkor igen bajos volt. Az hagyján, hogy a vásár üzemzaja miatt eleve kilátástalan lett a nyugalom, de tízpercenként valaki becsöngetett, ismerősök, rokonok,vadidegenek, s kérték: hadd menjenek be egy pillanatra a fürdőszobánkba. A szorult helyzetbe került emberekkel szemben mindig készséggel segítő anyánk kedvét az sem tudta elvenni, hogy időnként eltűnt a nagy utánjárással szerzett FA-szappan a mosdó mellől. Egy idő után vásárnap előtti estén babaszappanra cserélte a nyugati illatú szappant, és így nyugodtan várta a vendégeket. Így maradt az én privát hetvenes évekbéli csengőfrászom…