Ha már arra jártunk, okvetlenül be kellett mennünk.
Semmi nem indokolta, hogy abban az időben húszon valahány évesen elballagjunk mellette, mintha ott sem lenne. Nem indokolta semmi, hogy ne vegyünk tudomást a város kultikus kocsmájáról, a Három Huszárról. Ezért aztán mára maradtunk itt még páran, akik ahhoz a generációhoz tartoznak, amelyiknek tagjai megadták a tiszteletet ennek a vendéglátó ipari egységnek. S a többinek is, persze. Egy korsó éppen öt forint húsz fillérbe kerül, bőven mérve a habot. De a hab alatt mégis csak ott volt a sör, az a semmi máshoz nem hasonlítható sör. Érezzük szánkban ízét azóta is…
