A tél vége egyben azt is jelentette: érdemes lesz résen lenni, mert hamarosan kezdődnek a leárazások!
A kereskedelem –bármennyire volt is hiánykereskedelem – szerette, ha megszabadul a készletektől, s új áruval töltheti föl a polcokat. A központilag megállapított árakra új címkék kerültek hát, s ezek már a szintúgy központilag megállapított új árakat tartalmazták. Ilyenkor tehát már a jövő évre vásároltunk. Tehettük, a divat egy év alatt nem nagyon változott. A Somogy és a Zselic áruházakban tehát megindult a roham, asszonyok forgatták át az árukészletet, tétova férfiak álltak és várták, hogy intsen házastársuk: próbálni kell! Már túl a gyermekkoron, ám a felnőttségen még innen, magunk is oda állíttattunk az áruházba, hátha valamilyen ruhadarabhoz olcsóbban lehet hozzájutni. Azt a szorongást nehéz elfeledni…! A fogasok fölött ott állt: BAKFIS. Nem tudtuk ez mit jelent pontosan, csak ezt a se ez, se az-állapotot éreztük belőle. Úgy gondoltuk, hogy belegyömöszölnek valakik ebbe a kategóriába bennünket. Bakfisként hogy lehet rajongani Jimi Hendrixért? – gondoltuk.
Aztán mégis kaptunk egy ötven százalékra leértékelt pulóvert, ami a vásárlás pillanatában még nagy volt persze. Jövőre belenősz – mondta anyánk, megelőlegezve a bizalmat nekünk. A blokkot pedig ajánlatos volt jól megőrizni, hátha valami meghibásodás keletkezett az áruban, és cserére volt szükség. Az áruház pedig fel volt készülve a reklamációkra is, állt a vásárlók rendelkezésére. Akár egy év múlva is…