Címke: Juhász Ferenc

Meghalt Varga Imre, a magyar szobrászat nagy egyénisége hagyott itt bennünket. Kilencvenhat esztendősen távozott, tehát teljes életet élt, és ezt  nagyon jó leírni.  Emlékszem  az ünnepi alkalomra, amikor személyesen volt szerencsém találkozhatni a művésszel.  A somogyi irodalom felejthetetlen mindenese, Matyikó Sebestyén József  hívott  Siófokra. Méghozzá nevezetes dátumhoz kapcsolódóan: József Attila századik születésnapján.  Az ünnepi eseményen Juhász Ferenc költő mondott beszédet, s  a nézők között ott volt Varga Imre is. Jó arra gondolni most, hogy kik között éltünk.

De eszembe jut egy másik alkalom is. Ez a történet 1986-ban játszódott, nagy idők  előtt álltunk, és nagy idők voltak már mögöttünk.  Díszes és pompás  ünnepség közepette adták át Varga Imre szobor-csoportját. 1986-ban még senki nem gondolta, hogy csak néhány évig viccelődhetünk,élcelődhetünk a lejtőn lefelé sétáló alakokkal. Amúgy három Kossuth-díjast láthatunk  egy fotón, hiszen az alkotó, Varga Imre mögött  felfedezhetjük Máté Gábort és Jordán Tamást is.  

Az átadáskor voltak olyanok, akik azt látták: bizony ez egy drága monstrum, s mert nehéz helyzetben volt akkor  éppen az ország, úgy ítélték meg: jobb lett volna másra fordítani azt a pénzt. Aztán akadtak olyanok is, akik a beépített Dózsa-pályát sajnálták, hiszen egy lehetőséggel kevesebb maradt a focizni vágyók számára, másrészt meg az ifiparkok koncertjei után elandalgó szerelmes pároknak is rendkívül megbízható menedéket nyújtott ez a hely.
Az átadás érdekes pillanata volt, midőn a színház akkori tehetséges fiatal művésze, Máté Gábor mondott verset. Természetesen a Latinka-balladát adta elő. A szerző vezetékneve után egy pillanatra megállt: Hamburger…és ekkor a diákság hangos nevetésben tört ki. S csak utána folytatta: Jenő…senki sem sejtette akkor abban a tömegben, hogy talán egy ilyen nevetéssel kezdődik a rendszerváltás.

Az a rendszerváltás, aminek áldozatul esett a művész szobor-csoportja is.  Egy reggel légkalapácsos emberek jöttek, szakemberek, és megkezdték  a műalkotás bontását. Autóra kerültek a hajdani forradalmárok, köztük Lenin is, és többé már nem ment ott követői előtt, megtörten és fáradtan. Vége lett…