Mindig tudnunk kellett a legjobb megoldásokat.
Tudtuk, hogy nehéz időkben a számunkra fontos árut éppen hol lehetett kapni. Tudtuk, hogy mi mennyibe kerül. És mindig volt egy „jó emberünk” ott a pult mögött, aki becsomagolva adta – csak úgy mellékesen – a banánt, miként ha zsömle lenne, aztán huncutul kacsintott. Szűnni nem akaró szesztilalmak idején pedig intett: menjünk csak hátra a raktárba, éppenséggel van ott sör, ha szomjasak lennénk. Volt összjáték, annyi szent…
