Osztályunk megtekintette a kenyérgyárban folyó munkát.
A látogatás végeztével friss kenyeret majszoltunk a a gyár előtt, illata betöltötte az egész teret.
A tanulmányi kirándulások nagyon fontos eseményei voltak iskolai tanulmányainknak. Tanáraink egy része azt remélte,hogy ezeken a látogatásokon egyszer csak megvilágosodunk, és legott eldöntjük: milyen szakmát szeretnénk választani majd, befejezve a nyolcadik osztályt. Akkoriban az oktatásban rejtélyes okból a szakmunkásképzést favorizálták. Hányszor hallottam én is, hogy jó,jó, lehet itt tanulni, olvasgatni, de egy szakma fortélyait azért mindenképpen el kéne sajátítani. Bármi történhet a világban, és akkor ott van a szakma a kezünkben. Azzal pedig minden könnyebb. Apánknak volt is egy konkrét elképzelése velem kapcsolatban: a nagy jövőjűnek látszó televízió-szerelést javasolta. Emiatt aztán – midőn meghibásodott Sztár típusú készülékünk – érdeklődve és figyelemmel álltam a kiérkező Balassa tévészerelő bácsi mögé, azzal a szándékkal, hogy kifigyeljem ,miket tesz a készülékkel. Ám amint levette a televízió hátulját, ott olyan rendszertelen, számomra minden logika nélküli összevisszaságot láttam, hogy hamarosan sarkon fordultam.
Emlékszem, arra gondoltam akkor, hogy majd csak lesz valami, ám most halogatjuk egy kicsit az egész pályaválasztást.
Soha nem éreztem magam annyira szabadnak…