Akkoriban –ha érezni lehetett a tavasz leheletét- nagy diákcsapatok indultak neki a Zselic erdeinek.
Az élen természetesen Matuszka József állt. A legendás tanár úrnak volt egy ritka képessége: mindenkit megfertőzött a természet szeretetével, aki közel került hozzá. Emlékszem, közszájon forgott egy anekdota: egyszer a tanár urat egy vasárnap délelőtt leküldte a felesége sóért. Ám ő csak ebédre ért vissza, hozva a kiló jódozott sót. Csak Dombóváron találtam nyitva üzletet –mondta volna a tanár úr. Persze ez soha nem történt meg. De tudtuk mindannyian: megtörténhetett volna…