Szász Endre születésnapján régi esték jutnak eszembe.
Még a kilencvenes években is úgy látszott: van igény arra, hogy az
emberek leüljenek és beszélgessenek. Gyakran fordultam meg ezekben az
időkben Várdán, ahol olyan neves vendégek vallottak életükről,
művészetükről, mint Kányádi Sándor, Moldova György, Gyurkovics Tibor, és
természetesen Szász Endre. Nagy örömömre ezeket a beszélgetéseket én
vezethettem. A sorozat létrejöttében – Varga András mellett – Szász
Endrének volt a legnagyobb szerepe, aki támogatta, segítette, biztatta
környezetét az aktivitásra. Így utólag úgy látom: szerette, ha
pezsgés, esemény,de legfőképpen munka folyik körülötte. Az ilyen
esteken aztán néha maga is hozzászólt az elhangzottakhoz. Mindig
szellemesen, ugyanakkor filozofikus mélységeket megmutatva. Mert
beszélni is úgy volt képes, ahogy rajzolni.
Őrzök ezekből az időkből egy rajzát. Nekem dedikálta a várdai estéknek az emlékére. Persze, hogy büszke vagyok rá…