Színházunk annak idején rohamtempóban épült. A korabeli sajtó ugyancsak megrótta ezért a város vezetőit.
Kaposvár lélekszáma a századforduló körül nem érte el a huszonötezret. Mégis már a millennium után egyre gyakrabban szerepelt a sajtóban a színügy barátainak óhaja — miszerint kőszínház kellene a városnak. Az építkezés Magyar Ede és Stahl József tervei alapján 1910-ben kezdődött. Egyetlen kikötés volt csupán: a kaposvári épület, ha csak egy férőhellyel is, de nagyobb legyen, mint az 1895-ben épült pécsi színház …
Hihetnénk, hogy a sajtó dicshimnuszokat zengett az átadásokról szóló tudósításokban. A Somogyvármegye az esemény előtt két nappal azonban így harangozta be az átadást: „Nem! Félmilliós színház túlságosan sok Kaposvárnak. Aki mezítláb jár, az előbb cipőt vegyen, s csak aztán cilindert. E két ruházati kellék beszerzésének hibás időrendi fölcserélése, ez a legtöbb vidéki város nem minden komikumtól ment nagy átka.”
Hogy mi volt ennek a fenntartásnak az oka, arra ugyancsak’ rávilágít a cikk egy másik része: „Kaposvár hiába épített színházat, ezzel csak nagy nyomorúságáról állított ki drága, cifra bizonyítványt és nem a kultúréhességéről. A burkolatlan hosszú utcák nyári porát és őszi sarát nem takarja el a színház hivalkodó, hencegő cifrasága.”