Szőcs Géza költészetét talán 1978-tól tartom számon. emlékszem, a Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás című kötetét talán egy kolozsvári nyomdász segítségével szerezte meg Dománszky Zoltán csoporttársam gyakori erdélyi útjainak egyikén, és ajándékozott meg vele. Ha bárki felütné ezt a kötetecskét, és felolvasna két sort, azt hiszem még mindig tudnám folytatni. 1989-ben találkozhattunk személyesen először. Aztán ezt követően valamelyest gyakrabban. Mindig terveztünk.
Előfordult, hogy éppen államtitkárként egyik éjjel hívott, hogy milyen emlékeim maradtak Cseh Tamásról, mert szeretne létrehozni egy Cseh Tamás Archivumot, oda kellenének anyagok. Aztán az elmúlt tíz évben mindig arról beszélt, hogy mennyire jó kiindulópont lenne a Kaposváron született Vaszary János ahhoz, hogy az egész Vaszary családról készítsünk egy több részes sorozatot.
Most – váratlan és szomorú halálának kapcsán – megkerestem egy korábbi filmtervet. (Sajnos nem kaptunk támogatást rá, és csak most érzem, mennyire kár) Ez volt a terv:
Indián szavak a rádióban
Tervezett dokumentumfilmünk az 1985-ös budapesti kulturális fórum idejére nyúlik vissza. A házigazda Kádár-rezsim feltett szándéka volt, hogy a nagy publicitást kapó rendezvény egyfajta közös nyilatkozattal érjen véget, amelyben a világ minden részéről érkező kulturális delegációk kifejtik azon szándékukat, hogy hitet tesznek a haladás és a kultúra szabad áramlása mellett.
Éppen ebben az időben házi őrizetben tartottak Kolozsváron egy magyar költőt, Szőcs Gézát. A Ceausescu-diktatúra ekkor már Európában is ismert ellenzéki alakja érdekében a fórumon felszólalt az amerikai küldöttség egyik tagja. Willlam Least Heat Moon, az indián származású író. Érdekes és tanulságos pillanata volt ez a fórumnak. A kisebbségben élő, leigázott indián őslakosság képviselője szót emel egy erdélyi magyar költő érdekében! Nem csodálkozhatunk, ha ez az esemény később Szőcs Géza groteszktől sem mentes, avantgarde beütésekkel színezett politikai költészetében témául szolgált. Az Indián szavak a rádióban című verset később több mint tíz nyelvre lefordították.
Az eset további érdekessége, hogy az elmúlt csaknem harminc esztendőben az amerikai és a magyar költő között semmilyen kapcsolat nem alakult ki. Mostanában Szőcs Géza több író-olvasó találkozón megemlítette, hogy élete nagy adósságának tartja ezt a gesztust.
Dokumentumfilmünkben ezt a találkozást szeretnénk megörökíteni. Willlam Least Heat Moon ma hetvenhárom esztendős, jó egészségnek örvend, és szívesen látja a magyar költőt stábunkkal együtt New Yorkban. Tervünk az, hogy meglátogatjuk, megörökítjük a találkozásukat. Reményeink szerint érdekes beszélgetések tanúi lehetünk a két író között. Kíváncsiak vagyunk hogy emlékeznek vissza az 1985-ös esztendőre. Az sem közömbös számunkra, hogy miképpen alakult a két alkotó pályája, és reményeink szerint úgy lesz teljes a tervezett alkotásunk, hogy meghívjuk Willlam Least Heat Moon-t magyarországi látogatásra. Lehetőséget keresünk arra, hogy egy kiadó lefordítsa addigra valamelyik Amerikában népszerű művét magyarra. Ebből az alkalomból ellátogatnánk Szőcs Gézával és az amerikai íróval közösen Kolozsvárra is, ahol az ottani értelmiség találkozhatna velük.
Elképzelésünket a két alkotóval egyeztettük, támogatásukat, segítségüket élvezzük.
A film rendezőjének dr.Varga István irodalomtörténészt, a Kaposvári Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék egyetemi adjunktusát kértük föl.
Így megy ez. Visszük magunkkal álmainkat is. Ez a párbaj elveszett. Nyugodjon békében!