És eljött a január elseje.
Lélektanilag és dramaturgiailag alig lehetne alkalmasabb pillanatot találni egy kis futásra a városban. A köveken, ahol egész évben jártunk, sétáltunk, most edzőcipőben és tornacipőben futva tesszük meg a kimért távolságot. Ráadásul jókedvűen és vidáman, abban a reményben, hogy az ünnepek alatt felszedett kilók majd lemennek rólunk.
Óh, régi naivságunk késel az éji homályban…