Ha belelapozok régi könyveimbe, néha ki-kihullik egy kártyanaptár. BÚÉK-morzsa…
Ilyenkor gondosan megnézem, és eltűnődöm mik történtek velem abban a naptári esztendőben. A legnagyobb kincset alsó tagozatban jelentették az ilyen naptárak. Egy valamire való gyereknek száznál több lehetett, egy-egy példányból több is. Ez jó cserealapot jelentett. Színészek, vállalatok, üzemek készíttettek kártyanaptárt. Remek lehetőség volt ez számukra, hogy reklámozzák magukat. Ezért aztán rendre hiányos ruházatú nők hívták föl a figyelmet a csapágyat gyártó vállalat eredményeire, vagy egy-egy termék kiválóságára. Abban az időben minden évben készültek magyar filmek is, a legértékesebb naptárak az éppen ebből válogatott jelenetek voltak. Színésznők sejtelmes beállításban!
A legrokonszenvesebb kártyanaptárat a zsebünkbe rejtettük, hogy egész évben velünk legyen. Így mindig tudtuk hanyadika van is…